A SZTRÁJKJOG ÉS ANNAK GYAKORLATi ALKALMAZÁSA

Kiadja: a Vasas Szakszervezeti Szövetség

Készítette: Baracskai Sándor szakértő

Lektorálta: Hódi Zoltán alelnök

Dr. Mohácsy János ügyvéd

Lezárva: 2000. február 15.

Budapest,

2000. március

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ…………………………………………………………………………..2

I. A sztrájk fogalma, törvényi háttere, jogszerűsége, típusai……………………..3

1. A figyelmeztető sztrájk..................................................................................................... 4

2. A szolidaritási sztrájk....................................................................................................... 4

3. A munkavállalók által kezdeményezett sztrájk................................................................... 4

4. Általános sztrájk.............................................................................................................. 5

II. A sztrájkban résztvevő munkavállalók jogosultságai, védelme, a sztrájkkal okozott kár viselésének kérdései…………………………………………………………5

III. A sztrájk előkészítését, szervezését megelőző általános szempontok, követelmények, célkitűzések……………………………………………………………..7

1. A sztrájk olyan eszköz és módszer……………………………………………………...7

2. A sztrájk előkészítésében………….…………………………………………...……….7

3. Mindenki számára………………………………………………………………………7

4. A sztrájkban résztvevők jogbiztonsága…………………………………………………9

IV. A sztrájk szervezése..…………………………………………………..……………..9

1. A szolidaritási sztrájkhoz való csatlakozás………………………………………….….9

2. Helyi sztrájk szervezése……………...………………………………………………..10

3. A munkavállalói és szakszervezeti kezdeményezésű sztrájk………………………….10

4. A sztrájk megkezdése………………………………………………………………….11

5. Az egyeztető tárgyalásra történő felkészülés és az ott követendő magatartás………...11

6. A sztrájk befejezésével kapcsolatos teendők………………………………………….13

Mellékletek……………………………………………………………………………….…15554

BEVEZETŐ

Több mint tíz év telt el a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény magyarországi hatályba lépése óta.

A törvény alapján a munkavállalók olyan – korábban nem szabályozott – jogosítványok gyakorlására kaptak lehetőséget, amelyekkel – nemzetközi normáknak megfelelően – érdekkonfliktusok esetén a munkavállalói érdekek nyomatékos kifejezéseként (mint végső eszközzel) kollektíven élhetnek, illetve cselekedhetnek.

A sztrájktörvényben biztosított jogok úgy kerültek elfogadásra, hogy azok összhangban vannak az Európai Szociális Chartában, az ILO egyezményekben meghatározott munkavállalói szervezkedés szabadságára vonatkozó előírásokkal, az alapvető emberi jogokkal.

Ennek szellemében határozza meg – a demokratikus társadalmakban a munkavállalói érdekérvényesítés eszközrendszeréhez szervesen kapcsolódó módon a törvény, hogy a munkavállalókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására megilleti a sztrájk joga.

A sztrájkjog gyakorlása során a törvény alapelvként írja elő a munkáltatók és a munkavállalók együttműködési kötelezettségét is.

A törvény elfogadása óta eltelt időszakot áttekintve – a sztrájkjog gyakorlása és alkalmazása szempontjából – nem lehet független tényként kezelni azt, hogy az elmúlt évek együtt jártak a magyar gazdaság, a társadalom szerkezetének átalakulásával.

Tényként kell elfogadni azt is, hogy az átalakulás során a legtöbbet a bérből és fizetésből élők veszítették. Ennek ellenére csak ritkán került sor arra, hogy sztrájkokkal, vagy sztrájkfenyegetéssel biztosítsák érdekeik védelmét, jogaik gyakorlását, vagy kiszolgáltatottságuk csökkentését.

Annak a helyzetnek a kialakulásában, hogy az érdeksérelmek orvoslására – a különböző gazdasági szektorokban – nem voltak tömeges sztrájkok, döntő szerepe volt annak az általánosan érvényesülő józan magatartásnak, hogy a szakszervezetek konfliktushelyzetekben is a tárgyalási megoldásokat tekintették elsődleges célnak.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy még „kiélezett” helyzetekben, vagy súlyos jogsértések esetén is ritkán éltek a munkavállalók „sztrájkot kezdeményező és azt vállaló magatartással”, mert a régi beidegződések alapján „megértőnek” mutatkoztak a munkáltatók mindent a végsőkig kihasználó magatartásával szemben.

A tapasztalatok és az érdekegyeztetés módszereinek változása miatt a Vasasszövetség úgy ítéli meg, hogy célszerű a sztrájkjog és annak gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit áttekinteni, amelyhez megfelelő segítséget nyújtanak a mellékletek is.

I. A sztrájk fogalma, törvényi háttere, jogszerűsége, típusai

A sztrájk olyan részleges, vagy teljes munkabeszüntetés, amelyet a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeik biztosítására lehetőségként felhasználhatnak olyan érdekkonfliktusok esetén, amikor már nem látnak más eredményes megoldást. Ez tehát olyan egyéni és kollektív cselekvési jog, amellyel a munkavállalók és a szakszervezetek egyaránt élhetnek és ennek gyakorlása során a munkáltatót együttműködési kötelezettség terheli.

A sztrájkkal kapcsolatos előírásokat és kötelezettségeket az 1989. évi VII. törvény szabályozza.

Jogszerű a sztrájk, ha a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek a biztosítására irányul (1. §), továbbá amennyiben megfelel a sztrájktörvény 2. §-ában foglaltaknak. Ennek értelmében sztrájk kezdeményezhető olyan (Munka Törvénykönyve 194. §) kollektív munkaügyi vita során folytatott egyeztető eljárás esetében is, ami hét napon belül nem vezet eredményre, vagy az egyeztető eljárás (a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt) nem jött létre.[1]

1. A figyelmeztető sztrájk

Az előzőekben említett kollektív munkaügyi vitával összefüggő egyeztető eljárás (7 nap) ideje alatt egy alkalommal sztrájk tartható. Ennek időtartama a két órát nem azonban nem haladhatja meg. Az időkorlát, illetve az, hogy a tárgyalások időszaka alatt a munkavállalók így adnak nyomatékot követeléseiknek - és ezzel demonstrálják elszántságukat -, adja „figyelmeztető jellegét” a megmozdulásnak. Továbbá ez jelzésértékkel bír a munkáltatói oldal felé abban, hogy a munkavállalók egységesek az adott követelések tekintetében.

2. A szolidaritási sztrájk

Szolidaritási sztrájkról van szó abban az esetben, ha országos (MSZOSZ), vagy vasas szövetségi szinten kezdeményezett, vagy a szövetségekhez tartozó munkahelyi szakszervezeti testület által meghirdetett sztrájk segítése, támogatása céljából történik a részvételre irányuló akció.[2]

A sztrájk gyakorlása során ebben az esetben is együtt kell működni az érintett munkáltatónak és a szakszervezeteknek. Ennek értelmében a munkavállalói oldalnak kellő időben kell tájékoztatnia a munkáltatót a sztrájkhoz való csatlakozásról, illetve az abban való részvételről. A munkáltató nem akadályozhatja meg a csatlakozást, a részvételt a sztrájk jogszerűsége miatt. (A tájékoztatás az időpontot illetően a sztrájkbizottság közlésétől függ /MSZOSZ, Vasas/.)

3. A munkavállalók által kezdeményezett sztrájk

A munkavállalók által kezdeményezett sztrájk olyan esemény, amikor a munkavállalók, vagy azok egy csoportja, vagy a különböző gazdasági egységekben foglalkoztatottak kezdeményeznek sztrájkot.[3]

Ilyen esetekben a szakszervezetek, illetve azok testületeinek csatlakozása akkor célszerű és lehetséges, ha a sztrájk céljában egyetértés mutatkozik, továbbá a sztrájkkezdeményezéshez szükséges jogszabályi és egyéb feltételek fennállnak, ezt nem zárják ki.

Ebben az esetben akár át is vehető (sőt ésszerű) a szervezés, a kezdeményezés folytatása és ilyenkor (ha van) a sztrájkszabályzatban foglaltak alapján kell eljárni.

Fordított esetben – pl. a munkavállalók egy csoportjának, szervezeti egységségének dolgozói által történt kezdeményezés -, amennyiben nem történik meg a csatlakozás komoly érvek, tények felvonultatásával lehet és kell a szakszervezeteknek az elutasítás okát az érintett munkavállalók, illetve a munkáltató tudomására hozni (pl. jogszerűtlenség, irreális, teljesíthetetlen követelés).

4. Általános sztrájk

Általános sztrájk akkor kezdhető és folytatható, ha a vitatott kérdésekben az egyeztető eljárás 7 napon belül nem vezet eredményre, vagy ha az egyeztető eljárásra a sztrájk kezdeményezőjének fel nem róható okból nem kerül sor, továbbá a munkavállalók és képviselőik döntenek a hosszabb ideig tartó munkabeszüntetésről.

II. A sztrájkban résztvevő munkavállalók jogosultságai, védelme, a sztrájkkal okozott kár viselésének kérdései

A jogszerű sztrájkban részt vevő munkavállalókat a sztrájk idejére is megilletik a munkaviszonyból eredő jogosultságok (Tv. 6. § (2) bekezdés):

q A jogszerű sztrájk idejét munkaviszonyban töltött időként kell elismerni. ezért mindazon juttatások megilletik a munkavállalót, amelyek a munkaviszonyban töltött idő után járnak (pl. szabadság).

q A társadalombiztosítási szabályok szerinti juttatások (pl. családi pótlék).

q A sztrájk ideje társadalombiztosítási szempontból szolgálati időnek minősül.

A sztrájk miatt kiesett munkaidőre a munkavállalót a díjazás és a munkavégzés idején járó egyéb juttatás nem illeti meg (Tv. 6. § (3) bekezdés).

Eltérő megállapodás a munkáltatóval köthető. A megállapodásra sor kerülhet adott sztrájk esetén, vagy eleve a kollektív szerződésben meghatározásra kerülhet a jogszerű sztrájk esetére járó díjazás és egyéb juttatás mértéke.

A sztrájkban részt nem vállaló munkavállalókat a vállalati kollektív szerződés szerinti díjazás (pl. állásidő) az esetben is megilleti, ha a sztrájk miatt munkát végezni nem tudnak.

A munkavállaló védelmével kapcsolatos előírások:

q A jogszerű sztrájkban részt vevő munkavállalókkal szemben hátrányos intézkedést tenni tilos, magatartásuk nem minősíthető a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének (Tv. 6. § (1) bekezdés).

q A munkavállalókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszeríthető intézkedést tenni vagy eszközöket alkalmazni nem lehet. Ez a kötelezettség nemcsak a munkáltatóra és annak szerveire, hanem az állami szervekre, annak fegyveres és rendészeti szerveire is kiterjed (Tv. 1. § (2) bekezdés).

A sztrájkkal okozott kár viselése kérdésében érvényes szabályok:

q Jogszerű sztrájk esetén a sztrájkot kezdeményező szakszervezettől, illetőleg az abban részt vevő munkavállalóktól a sztrájkból keletkezett kár megtérítése nem követelhető.

q Jogellenes sztrájk esetén – amennyiben a szakszervezet a sztrájk kezdeményezője – a polgári jog általános szabályai szerint, vétkességi alapon felel a sztrájk által okozott kárért.

q Ha a sztrájkot nem a szakszervezet, hanem a munkavállalók kezdeményezték a munkajog általános szabályai szerint felelnek a sztrájk által keletkezett kárért, ugyancsak vétkességi alapon.

q Ha a felek között a sztrájk megegyezéssel zárul, így indokolt abban az esetben keletkezett károk rendezésére, a későbbi viták elkerülése érdekében megállapodást kötni.

III. A sztrájk előkészítését, szervezését megelőző általános szempontok, követelmények, célkitűzések

1. A sztrájk olyan eszköz és módszer, amely természetéből eredően tudatosan kárt okoz. Ebből következően a sztrájk céljául – a jogszerűség érdekében is – csak olyan követeléseket ésszerű és szabad felvállalni, amelyek teljesíthetőek és a munkáltató a követelést teljesítő döntésével elejét vehetné a munkabeszüntetésnek, tehát ennek elmulasztásával ő is felelős a helyzetért és a keletkező kárért.

(Pl. sok esetben csak sztrájkfenyegetés miatt hajlandó a tárgyalási kötelezettségnek, vagy megállapodásnak eleget tenni, pedig az okozott kárral szemben kevesebbe kerülne a követelés teljesítése.)

2. A sztrájk előkészítésében döntő tényező a munkavállalók azonosulásának megszervezése a célkitűzésekkel, annak felismertetése, hogy személyes érdeke fűződik a részvételhez, mert csak ettől várhatja a gazdasági és szociális érdekeinek érvényesülését.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy amennyiben a sztrájkban való részvétel mellett nyilatkozott, illetve döntött, döntésének esetleges „megmásítása” veszélybe sodorhatja az eredményességet, egységes fellépés hiányában csökkentheti a többi résztvevő védelmét, a munkatársak közötti bizalom aláásását jelentheti ez a magatartás, amely kihat a későbbi érdekérvényesítő munkára is!

3. Mindenki számára világossá kell tenni azokat a szabályokat, amelyet kötelezettségként hárulnak a sztrájkban résztvevőkre, többek között:

q Szakszervezeti kezdeményezés, vagy sztrájkhoz való csatlakozás esetén, az akció törvényes lefolytatásáért a szakszervezet tisztségviselői vállalják a felelősséget, ezért nélkülözhetetlen velük a folyamatos kapcsolattartás. Információkat csak a helyi sztrájkbizottság tagjaitól és a sztrájkőröktől szabad elfogadni, sőt be kell tartani az ő iránymutatásukat!

q A sztrájk ideje alatt a munkahelyen való megjelenést és annak elhagyását – a sztrájk miatt bekövetkező rendkívüli helyzet keretein belül – a munkáltatónál elfogadott módon a sztrájk idején érvényes munkarendben kell meghatározni.

q A sztrájkban részt nem vevőket semminemű módon nem szabad akadályozni saját munkájuk elvégzésében. Ugyanakkor a sztrájkolóknak nem kötelességük ezeknek a munkavállalóknak a kiszolgálása, a munkavégzésükhöz esetleg szükséges berendezések kezelése, átadása, mivel ennek végrehajtása munkának minősül, így a sztrájk erre is kiterjed.

q A sztrájk alatt az ún. elégséges szolgáltatás szintjét (lakosságot alapvetően érintő tevékenység esetében), illetve a vagyon, személyi és környezetvédelmi kérdésekre kötött, elfogadott megállapodásban foglaltakat be kell tartani (versenyszférában a társaságok sajátossága miatt ez számtalan változatot jelenthet). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ilyen területen dolgozók a sztrájkbizottság és a munkáltató közös döntése értelmében nem, vagy korlátozott módon vesznek részt a munkabeszüntetésben. (Pl. egy forgácsoló üzemben 30 fő sztrájkol, 5 fő nem, így az ő részükre biztosítani kell az energiaellátást a gépekhez. Abban az esetben, ha az energiaellátás az ügyeletes villanyszerelő feladata, ebben közre kell működnie, továbbá üzemzavar előfordulásakor annak elhárítását el kell végeznie. Megjegyezendő, hogy ezeket a személyeket az elvégzett munka ellenértéke megilleti.) Ezzel az egyszerűbbnek tűnő esetnek a bemutatásával arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a szakszervezeti testületeknek célszerű felmérni az adott társaság „üzemi működésével járó és ellátandó feladatokat” az elégséges szolgáltatások szempontjából. Ugyanis teljesen mást jelent ez egy öntödében, az acélgyártásnál, vagy egy elektronikai alkatrészgyártó üzemben. Más szempontból ez alkalmas az ún. stratégiai pontok megjelöléséhez, amely az adott munkakörökben történő munkabeszüntetésnél is eredményesen befolyásolhatja a sztrájk sikerét. Ebben az esetben az ún. „részleges munkabeszüntetés” is megbéníthatja az üzemszerű működést. (Lásd: vasutas sztrájk: „mozdonyvezetők stratégiai helyezte”.)

q A sztrájkban részt vevőknek fel kell venni a munkát, ha:

§ közvetlen veszély elhárítására,

§ bekövetkezett személyi balesetek elhárítására,

§ elemi csapás, vagy környezeti katasztrófa megelőzésére, illetve elhárítására

szólítják fel.

q A munkahely rendjének biztosítása a sztrájkőrök feladata, ezért az együttműködés szükségszerű és az esetleges provokatív lépések elhárítását is ők akadályozhatják meg. Tevékenységük során azonban erőszakot nem alkalmazhatnak (önvédelmi helyzet kivételével), de rendbontás esetén közvetlenül - a munkáltatón keresztül - kötelességük a rendőrség értesítése.

q Amennyiben a sztrájk befejezéséről döntés születik – és azt a sztrájkban résztvevők tudomására hozzák -, a munkát mindenkinek meg kell kezdenie.

4. A sztrájkban résztvevők jogbiztonsága szempontjából tudatosítani kell a II. fejezetben foglaltak alapján, hogy:

q sem a szakszervezetnek, sem a sztrájkban résztvevőknek nincs kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a munkáltató felé közöljék a részvételi szándékukat, illetve a tényleges részvételt. A munkáltató a szakszervezettől, nem kérhet névsort a sztrájkolókról.

q a sztrájk ideje alatt lehetőség van munkásgyűlés, bizalmi csoportgyűlések tartására, erről a sztrájkbizottság dönt,

q a munkabeszüntetésre irányító szándék kikényszerítését, vagy megfélemlítő eszköz alkalmazását azonnal jelezni kell a sztrájkbizottságnak,

q társadalombiztosítási szempontból a jogszerű sztrájk ideje szolgálati időnek minősül. A munkabéren kívül (amely képezheti külön megállapodás tárgyát) minden munkaviszonnyal összefüggő juttatás is megilleti a résztvevőket.

IV. A sztrájk szervezése

(A sztrájkkal összefüggő tennivalókról célszerű a szakszervezeteknek helyi szabályozást készíteni. A helyi szabályozás átadása a munkáltatónak egyrészt bizonyíthatja a munkavállalók szervezettségét és akciókészségét, továbbá kötelezettséget róhat az elégséges szolgáltatás feladatainak közös rendezéséhez.)

1. A szolidaritási sztrájkhoz való csatlakozás, abban való részvétel esetében meg kell határozni azokat a testületeket, amelyek jogosultak arra, hogy döntsenek a csatlakozásról, továbbá arról, hogy a sztrájk a munkáltató egészét, vagy egyes egységeit, illetve a munkavállalók adott csoportját érintse-e?

2. Helyi sztrájk szervezése esetén (a szolidaritási sztrájknál sem kizárt, illetve megfontolható) célszerű az érintett munkavállalók körében szavazást tartani arról, hogy követeléseik teljesítése érdekében - más megoldás hiányában – vállalják-e a sztrájkban való részvételt.

Ennek során meghatározhatók, hogy:

q a munkavállalói létszám milyen arányú támogatottsága, egyetértése szükséges ahhoz, hogy a sztrájk kezdeményezés megvalósítást kapjon (az eredményességhez legalább 70 %-os munkavállalói részvétel szükséges azon helyeken, ahol hiányoznak olyan stratégiai szakterületek, amelyeken a munkavállalók kisebb csoportjainak munkabeszüntetése is gátolhatja az adott munkáltató össztevékenységét),

q milyen módon – nyílt, vagy írásos szavazás alapján – történik a munkavállalók beleegyezésének megszervezése (álláspontom szerint ésszerűbb az írásos beleegyezés kérése, amely egyúttal tartalmazhatja az érintettek azon nyilatkozatát, hogy tudomásul veszik pl. a figyelmeztető sztrájk miatt kieső két órára a munkadíj elmaradását).

3. A munkavállalói és szakszervezeti kezdeményezésű sztrájk szervezése esetében is szükséges a következők rögzítése:

q ki jogosult, illetve kezdeményezhet a sztrájkfelhívást?

q hány fős sztrájkbizottságot, milyen összetételben és milyen módon válasszanak, eseti, vagy állandó megbízatásként kapják-e ezt a feladatot (nem kizáró tényező, hogy egy adott konkrét helyzet ellenére pl. két évre kapjanak megbízatást),

q hogyan történik a sztrájkőrök kijelölése, ki irányítja őket, ki látja el felügyeletük? (sztrájkbizottság)

q megállapodás - a munkáltatóval közösen - a vagyon, személy és környezetvédelem kérdéséről,

q előzetes megtárgyalása a sztrájkbizottság részéről annak, hogy az egyeztető eljárás során milyen minimális mértékig léphetnek vissza a tárgyalásokon a munkavállalók képviselői, vagy kötelesek-e az újabb ajánlatok esetében a döntéshozatalt megelőzően – az elfogadás érdekében – ismételt szavazást kezdeményezni,

q munkavállalói kezdeményezésű sztrájk esetén a szakszervezeti képviselők kijelölése, pl. az egyeztető bizottságba,

q a sztrájkban résztvevő munkavállalók informálásának módszerei,

q a sztrájk befejezésére szóló határozat után a munkabeszüntetés módjáról, végrehajtásáról történő intézkedés ügye.

Ugyanezek a feladatok, tennivalók hárulnak a szakszervezeti kezdeményezésű sztrájk esetén a szervezőkre azzal, hogy a tevékenységet a „szakszervezeti sztrájkbizottság” végzi és így nem kell külön kijelölni „szakszervezeti képviselőt” az egyeztető eljárás tagjai közé.

4. A sztrájk megkezdése

A korábbiakban már rögzítésre került, hogy a sztrájk akkor kezdhető meg, ha a vitatott kérdésekben az egyeztető eljárás 7 napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztető eljárásra a sztrájk kezdeményezőjének fel nem róható okból nem került sor.

Az előzetes egyeztető eljárás megindítása tehát bármely szinten kezdeményezett eljárás esetén kötelező (kivételt képez a szolidaritási sztrájk, amelyre már történt utalás).

Tényleges sztrájk megkezdésére (általános) csak az előző szabályok betartása alapján kerülhet sor.

Fontos, hogy az egyeztető tárgyalás 7 napos ideje alatt megtartható két órás figyelmeztető sztrájk esetében – amely nincs ilyen feltételhez kötve – is célszerű alkalmazni, illetve szükséges az I. fejezet 2. és 3. pontjaiban meghatározottak alkalmazása. Annak érdekében, hogy (három-öt nappal előbbi bejelentésével az eseménynek) elég idő álljon rendelkezésre a munkáltatóval történő megállapodásra, a vagyonvédelmi, stb. kérdések tekintetében, továbbá a tárgyalás időszakára történő megszervezésével, a figyelmeztető sztrájknak erősíteni lehessen a tárgyalási pozíciót.

5. Az egyeztető tárgyalásra történő felkészülés és az ott követendő magatartás

Az egyeztető eljárásra vonatkozó szabályokat – mint már utaltunk rá – az 1992. évi XXII. törvény, a Munka Törvénykönyve 194. §-a szabályozza. Ennek lényeges eleme a (2) bekezdésben történt meghatározása, amely szerint:

„Az egyeztetés a tárgyalást kezdeményező fél írásba foglalt álláspontjának a másik fél részére történő átadásával indul.”

Tehát nem kerülhető meg a pontos megjelölése annak, hogy egyeztető tárgyalást kezdeményez a szakszervezet az alábbi írásban rögzített álláspontok (felvetések, követelések, stb.) alapján.

Szükséges továbbá az időpont megjelölése (nem törvényszerű, hogy az átadás napjával induljon a 7 napos időtartam, megjelölhető konkrét dátum is. Néhány nap taktikailag is jól jöhet a saját felkészülés, közölhető továbbá a tárgyaló delegáció tagjainak névsora[4], célszerű felhívni a munkáltató figyelmét arra is, hogy tárgyalóképviselőik számára adott esetben szerezzék meg a döntésre szóló felhatalmazást a tulajdonos(ok)tól (közgyűléstől, igazgatóságtól, stb.).

Az egyeztető eljárás során tanúsítandó magatartás

A tárgyalás megindulásakor célszerű tisztázni – az előzőekben említettek alapján -, hogy a munkavállalók képviselőinek megvannak a megfelelő döntési jogosultságai.

Ehhez kapcsolódva ismertetni kell a szakszervezeti képviselőknek, hogy – megkötöttség nélküli – írásos felhatalmazásuk van a megállapodás megkötésére, vagy csak korlátozott felhatalmazásuk és a munkáltató bizonyos szintű ajánlatai esetében csak a tagság általi elfogadás alapján dönthetnek.

Az előzőekben említett felhatalmazás, illetve kötöttség befolyásolhatja mindkét felet a megállapodás megkötésében. Ennek ellenére fontos annak a kompromisszumos megoldásnak a megkeresése, amely eredményre vezet. Az eredménytelenség elkerülése érdekében adott esetben – megfontolandó ajánlatként – a további tárgyalásos megoldáskeresés érdekében javaslatot lehet tenni a munkaügyi közvetítés és döntőbíráskodás tekintetében.[5] Erre az esetre ésszerű megállapodásban rögzíteni, hogy az egyeztetésre irányadó 7 napos határidő „kitolódik”, vagy meghatározott időpontig felfüggesztésre kerül, vagy sikertelenség esetén a felek úgy tekintik a korábbi határidőt, hogy az jogalappal bír a sztrájk megkezdésének határideje szempontjából.

Ezen kezdeményezéssel, illetve a sikertelen egyeztető tárgyalások, vagy az elfogadhatatlan ajánlatok függvényében kell a döntést meghozniuk az érintett munkavállalóknak, vagy az általuk ez ügyben felhatalmazott testületeknek, a sztrájk megkezdéséről, illetve általános sztrájkként történő felvállalásáról.

6. A sztrájk befejezésével kapcsolatos tennivalók

Mint már utalás történt rá, a sztrájk szervezésének lépéseinél – a sztrájk befejezéséről – a megkezdéshez hasonló módon, a munkavállalói kollektíva, vagy a felhatalmazott testületek jogosultak az általuk elfogadottak szerint dönteni.

A sztrájk befejezéséről szóló döntést írásba kell foglalni. Ennek során rögzíteni kell:

q a sztrájk eredményét, illetőleg eredménytelenségét,

q a sztrájk befejezésének időpontját,

q ha a munkáltatóval megállapodásra kerül sor, úgy annak tartalmát.

MELLÉKLETEK

(„Minták”)

A mellékletek közreadásával az a célunk, hogy a törvény teljes és pontos szövege rendelkezésre álljon, továbbá, hogy a különböző „minták” kiinduló segítséget nyújtsanak az eltérő és különböző helyzetek ellenére az adott munkahelyen.

1. sz. melléklet:

1989. évi VII. törvény a sztrájkról. 2/1999. Munkaügyi jogegységi határozat.

2. sz. melléklet:

A munkavállalói támogatást tisztázó levélminta a korábbi sikertelen tárgyalások után megteendő lépésekhez

3. sz. melléklet:

Egyeztető eljárás lefolytatásának igényét bejelentő levélminta. (A korábbi sikertelen tárgyalás alapján a tagsággal már egyeztetett álláspontnak megfelelően.)

4. sz. melléklet:

Aláíróív (nyilatkozat) a figyelmeztető sztrájkban való részvételről.

5. sz. melléklet:

A felsőbb szakszervezeti szerv, illetve a rendőrség részére a sztrájk megtartásáról.

6. sz. melléklet:

Felhatalmazás minta a sztrájkbizottság azon tagjai részére, akik a sztrájk (általános) ideje alatt folytatják a további egyeztetési munkálatokat.

7. sz. melléklet:

A munkáltatók felhatalmazással bíró képviselői kijelölésének kérését tartalmazó levélminta.

8. sz. melléklet:

A sztrájk befejezését rögzítő levélminta.

1. sz. melléklet

1989. évi VII. törvény

a sztrájkról[6]

1. § (1) A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - megilleti a sztrájk joga.

(2) A sztrájkban való részvétel önkéntes, az abban való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki nem kényszeríthető. A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszközökkel nem lehet fellépni.

(3) A sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működni. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos.

(4) A szakszervezeteket megilleti a szolidaritási sztrájk kezdeményezésének joga. Szolidaritási sztrájk esetén az előzetes egyeztetés [2. § (1) bekezdése] mellőzhető.

BH1993. 585. I. Sztrájk jogszerűen tartható, ha a szakszervezet a kollektív szerződés megkötése érdekében egyeztető eljárást kezdeményez, az azonban a munkáltató felróható magatartása miatt eredménytelen marad. [1989. évi VII. tv. 1. § (1) bek., 2. § (1) és (3) bek.].

2. § (1) Sztrájk kezdeményezhető, ha

a) a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás [Mt. 66/A. § (2)-(5) bek.] hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy

b) az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre.

(2) Amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Kormány öt napon belül kijelöli az egyeztető eljárásban résztvevő képviselőjét. Több munkáltatót érintő sztrájk esetében a munkáltatók, kérelemre, kötelesek képviselőjüket kijelölni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett egyeztetés ideje alatt is egy alkalommal sztrájk tartható, azonban ennek az időtartama a két órát nem haladhatja meg.

3. § (1) Jogellenes a sztrájk:

a) az 1. § (1) bekezdése és a 2. § (1) bekezdése rendelkezéseinek meg nem tartása esetén,

b) Alkotmányba ütköző cél érdekében,

c) olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel, vagy mulasztással szemben, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik,

d) kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt.

(2)[7] Nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga.

(3) Nincs helye sztrájknak, ha az az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná.

BH1991. 255. A sztrájk jogszerűségét, illetve jogellenességét kizárólag az 1989. évi VII. tv. 3. §-a alapján kell elbírálni. Önmagában az, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához [1989: VII. tv. 3. §, 4. § (2) bek., 5. § (1) bek.].

BH1989. 458. II. Ha az adott évben megvalósítandó bérfejlesztés mértékének meghatározása és a kollektív szerződés ennek megfelelő módosítása még nem történt meg, a dolgozók egy csoportja által elérni kívánt mértékű bérfejlesztés érdekében tartott sztrájk nem jogellenes[1989: VII. tv. 3. § (1) bek. d) pont, Mt. 9/C. § (1)-(2) bek., 20/1979. (XII. 1.) MüM r. 4. § (3) bek.].

4. § (1) A sztrájk ideje alatt az ellenérdekű felek további egyeztetést folytatnak a vitás kérdés rendezésére, illetve kötelesek gondoskodni a személy- és vagyonvédelemről.

(2) Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik.

5. § (1) A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének (3. § ) megállapítását az kérheti, akinek a jogszerűség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik. A kérelmet a kérelmező székhelye (lakhelye) szerint illetékes munkaügyi bírósághoz kell benyújtani. Ha a sztrájk jogszerűségének, jogellenességének megállapításánál több munkaügyi bíróság is érintett, a kérelem elbírálására a Fővárosi Munkaügyi Bíróság az illetékes.

(2) A munkaügyi bíróság öt napon belül, nem peres eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. A végzés ellen fellebbezésnek van helye.

6. § (1) A sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető.

(2) A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozót - a (3) bekezdésben írt kivétellel - megilletik a munkaviszonyból eredő jogosultságok.

(3) A sztrájk miatt kiesett munkaidőre - eltérő megállapodás hiányában - a dolgozót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg.

(4) A munkaviszonyhoz kapcsolódó társadalombiztosítási jogokra és kötelezettségekre a társadalombiztosítási jogszabályok az irányadók azzal, hogy a jogszerű sztrájk időtartamát szolgálati időként kell figyelembe venni.

7. § (1) E törvény a kihirdetése napján lép hatályba.

(2)[8]

2/1999. Munkaügyi jogegységi határozat

a sztrájkban részt vevőnek a sztrájk miatt kiesett munkaidőre járó díjazásának kérdéséről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság elnöke által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A sztrájkban részt vevőnek, ideértve a szakszervezeti választott tisztségviselőt is, a sztrájk miatt kiesett munkaidőre díjazás nem jár.

INDOKOLÁS

Az 1999. januári ún. vasutas-sztrájkkal kapcsolatban ismételten felmerült az a kérdés, hogy a sztrájkot szervező szakszervezet tisztségviselőjét a sztrájk idejére megilleti-e az Mt. 25. §-a alapján munkaidő-kedvezmény és díjazás.

A Miskolci Munkaügyi Bíróság az általa tárgyalt ügyben, melyben a szakszervezeti tisztségviselő a sztrájk idejére eső munkabérét követelte, a 6.M.249/1999/3. számú ítéletével a keresetnek helyt adott. Döntésének indokolása szerint a munkavállalónak 1999 januárjának teljes munkaidejére munkaidő-kedvezményt állapítottak meg, emiatt szünetelt a munkavégzési kötelezettsége, következésképpen erre az időre a munkaidő-kedvezmény folytán munkabér illeti meg, amit a munkáltatónál folytatott sztrájk nem érintett. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az 1.Mf.21.861/1999/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Rámutatott arra, hogy a sztrájkban aktívan részt vett tisztségviselőt a sztrájkkal érintett munkanapokra nem illeti meg díjazás, minthogy a kiesett munkaidőre díjazás sztrájk esetében nem jár, ugyanis a felperes ha nem szakszervezeti tisztségében munkálkodott volna, hanem a munkaviszonya szerinti munkakörét látta volna el, az esetben sem részesült volna a perbeli időszakban díjazásban.

A Miskolci Munkaügyi Bíróság az általa tárgyalt másik ügyben - melyben a munkáltató a sztrájk idejére eső munkabért megfizette, majd azt fizetési felszólítással visszakövetelte, mert álláspontja szerint a tisztségviselő szakszervezete által szervezett sztrájk miatt kiesett munkaidőre a szakszervezeti tisztségviselőnek sem jár díjazás - a 6.M.251/1999/3. számú ítéletével a fizetési felszólítást hatályon kívül helyezte, és ezt az előző határozatában foglaltakkal egyezően indokolta. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 4.Mf.22.020/1999/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

Hasonló ügyben a teljes munkaidő-kedvezményben részesülő szakszervezeti tisztségviselő részére az 1999. január 4-től 8-ig terjedő sztrájk idejére a kollektív szerződésben megállapított átlagkeresetet a munkáltató nem fizette meg és ezt követelte a felperes a perben. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 26.M.607/1999/3. számú ítéletével a munkáltató alperest a kereseti összeg megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a vitával érintett időszakban a munkavállaló, a sztrájkot szervező szakszervezet ügyvivőjeként egyeztetéseken vett részt, illetve a sztrájkbank részt vevőket jogi tanáccsal látta el. A bíróság megítélése szerint a munkavállalót a megjelölt időszakban munkavégzési kötelezettség nem terhelte, ezért, valamint arra tekintettel, mert nincs olyan jogszabály, amelynek értelmében egyes szakszervezeti tevékenységek (például sztrájk szervezése) idejére a tisztségviselőnek nem jár díjazás, marasztalni kellett az alperest. Az ítélet az alperes fellebbezése folytán nem jogerős, az eljárás a Fővárosi Bíróság előtt 55.Mf.26.845/1999. számon folyamatban van.

További hasonló ügyben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 9.M.922/1999/4. számú ítéletével a szakszervezeti tisztségviselő díjazás iránti keresetét elutasította, mert a fizetett munkaidő-kedvezményre hivatkozó nem kerülhet kedvezőbb helyzetbe, mintha az eredeti munkakörét látná el. Az ítélet nem jogerős, az eljárás a Fővárosi Bíróság előtt 49.Mf.28.248/1999. szám alatt van folyamatban.

További ilyen ügyben, amelynek tényállása szerint a szakszervezeti tisztségviselő 1999. január 4-től 8-ig C. városban a sztrájkbizottság elnöki teendőit látta el, munkát nem végzett. Hivatkozása szerint azért, mert nem osztották be munkára. A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság az M.37/1993/3. számú ítéletével a szakszervezeti tisztségviselő munkabér megfizetése iránti keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság szerint a tisztségviselő által képviselt szakszervezet szervezésében tartott sztrájk idején a tisztségviselő munkaviszonya szünetelt, ebből következően nem lehetett őt a munkavégzés alól felmenteni, és emiatt annak idejére munkabért sem igényelhet (a munkaidő-kedvezménye felfüggesztődött). A Vas Megyei Bíróság az Mf.20.455/1999/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest marasztalta. Az ítélet indokolása szerint az Mt. 25. §-a alapján a felperesnek annak ellenére jár díjazás, hogy a sztrájkbizottság elnökeként részt vett a sztrájkban.

Az előrebocsátottak szerint abban az elvi kérdésben, hogy a sztrájk miatt kiesett munkaidőre a szakszervezeti tisztségviselőnek jár-e munkaidő-kedvezmény miatti térítés, ellentétes bírói döntések születtek. Ezért az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság elnöke jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta.

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője kifejtette, hogy a sztrájkban részt vevő tisztségviselőt, ugyanúgy, mint a sztrájkban részt vevő más munkavállalót, a sztrájk miatt kieső munkaidőre díjazás nem illeti meg.

III.

Jogellenes sztrájk esetén az abban részt vevő munkát szerződésszegéssel nem teljesít, következésképpen annak idejére munkabért nem igényelhet.

Jogszerű sztrájk esetére a törvény akként rendelkezik, hogy a sztrájk miatt kiesett munkaidőre a munkavállalót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg [1989. évi VII. törvény 6. § (3) bekezdés].

A szakszervezeti tisztségviselő munkaidő-kedvezményének indoka az, hogy ha a tisztsége folytán nem munkát, hanem szakszervezeti tevékenységet lát el, ugyanúgy részesüljön díjazásban, mintha munkát végezne. Ha tehát a tisztségviselő sztrájkban vesz részt, díjazás nem jár a részére, hiszen szakszervezeti választott tisztségviselői tevékenység hiányában sem járna neki díjazás. Díjazás iránti igény hiányában az azt egyébként helyettesítő - így különösen a munkaszüneti napi díjazás iránti - követelés is elesik.

Minderre tekintettel a sztrájkban részt vevő munkavállalónak - ideértve a szakszervezeti választott tisztségviselőt is - a sztrájk miatt kiesett munkaidőre díjazás nem jár.

Budapest, 1999. november 15.

2. sz. melléklet

IEgy korábbi konkrét ügyhöz kapcsolódóan készített ajánlás minta!

KEDVES MUNKATÁRSAK!

1999. február 26-án ültünk le a társaság ügyvezetésével, a társaságcsoport külföldi képviselőivel, a bérek további emelése, a Kollektív szerződés módosító javaslatainak megtárgyalása érdekében.

A tárgyalások során hajlandók voltunk engedményeket tenni, javasoltuk többek között, hogy a korábbi január 1-től visszamenőlegesen végrehajtandó 15 %-os igénnyel szemben később, április 1-től kerüljön sor 12 %-os bérfejlesztés életbeléptetésére. Felkínáltuk továbbá, hogy a KSZ módosítására tett javaslataink közül csak a nyugdíjpénztár ügyében szülessen döntés,

A tárgyalás során felsorakoztattuk azokat az érveket, amelyek szerint az április 1-jével végrehajtott 12 %-os bérfejlesztés legjobb esetben csak arra elégséges, hogy a tavalyihoz képest ne csökkenjen a jövedelmünk.

Adatokkal bizonyítottuk, hogy 1998-ban a KSH által kimutatott kétkeresős két gyermekes családokra számított 28854 Ft-os nettó létminimum értéknél alig keresünk többet a minimális megélhetéshez szükségesnél (három műszak, túlóra, stb. mellett).

Szakszervezeti tagok, nem tag munkatársak! Döntenetek kell!

Döntenetek kell arról, hogy beéritek az eddig adott bérfejlesztéssel

– ami az adórendszer változása miatt legfeljebb a bérek tavalyi vásárlóerejének megőrzéséhez elég -, vagy türelmet tanúsítotok és elfogadjátok a vezetőség ígéretét: „Ki kell várni az első félév eredményét és csak ennek türkében lehet felelősségteljesen tárgyalni a további béremelésről, vagy más kedvező juttatásról.”

- vagy a nevetekben és érdeketekben kért 12 %-os követelést fenntartjátok!

Tudjuk, ez csak minimális javulást eredményez számotokra, de a társaság tervezett árbevétele, nyeresége alapján szerintünk ez olyan mérték, ami nem jelenthet gondot.

Az első negyedév bevételének elmaradása – termékeink összetétele miatt – előre kalkulálható, a piaci kereslet az év végére egyenlíti ki a hiányt. Ezt az eddigi évek és a létrejött nyereségek igazolják.

Ha komolyan, felelősséggel kéritek tőlünk a további bérért folyó küzdelmet, akkor elvárjuk, hogy az alábbi módon és a mellékelt aláírási íven nyilvánítsátok ki támogatásotokat!

Ha a korábbiakkal ellentétben nem tartjátok indokoltnak a további lépéseket, akkor természetesen ezt a döntést is tudomásul vesszük, de ne nekünk rójátok fel az eredménytelenséget és ne is kérjetek tőlünk „bérharcot” a napi személyes találkozások beszélgetések során.

Budapest, 1999. február 28.

A bizalmi testület nevében és megbízásából:

Dezső Miklós

SZB titkár

3. sz. melléklet

IEgy korábbi konkrét ügyhöz kapcsolódóan készített ajánlás minta!

…………….. Kft./Rt.

………………. ügyvezető igazgató úr részére

Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr!

Az 1999. február 26-án lefolytatott tárgyaláson jeleztük Önöknek, hogy a munkavállalók kérése alapján kértük a különböző bér és KSZ ügyekben tett felvetések érdemi megtárgyalását.

Úgy véljük és ítéltük meg, hogy az eltérő nézőpontok ellenére korrekt hangnemben, szélsőségektől mentesen folyt le a megbeszélés.

A megbeszélésen arról is tájékoztattuk Önöket, hogy a KSZ témakörében tett javaslatainkból, konkrétan két-három olyan témának a megvizsgálását kérjük, amely az Önök által „kívánságlistának” minősítettekkel szemben alkalmas az érdemi megtárgyalásra, illetve valós döntéshozatal kialakítására.

A tárgyaláson azt is elmondtuk, hogy a munkavállalók álláspontjának megváltoztatása nélkül nincs jogalapunk arra, hogy minden kérdésben és minden tekintetben visszalépjünk a korábban leírt követelésektől.

Tájékoztattuk Önöket arról is, hogy elfogadható számunkra olyan kompromisszumos megoldás, hogy 1999. április 1-jétől (a korábbi január 1-től visszamenőleges 15 %-kal szemben) 12 %-os bérfejlesztésre kerüljön sor.

A KSZ kérdéskörében azt kértük, hogy május 5-ig történjen meg a felmérése annak, hogy milyen módon és milyen költséghányaddal valósítható meg társaságunknál a nyugdíjpénztárhoz való csatlakozás ügye.

A megbeszélés után összehívtuk a társaság érdekvédelmi szervezeteinek megválasztott tisztségviselőit és tájékoztattuk őket a tárgyaláson elhangzottakról.

Ezután született meg az a döntés - amelyet a jelenlévők a munkavállalók hangulatára hivatkozva vállaltak -, mérjük fel a követelés fenntartásának támogatottságát.

Ezt a felmérést a napokban befejeztük és arról tudom Önöket tájékoztatni, hogy a társaság munkavállalóinak 78 %-a (vagy ……. fő) olyan szinten támogatja az alábbi követelések fenntartását, hogy aláírásával igazolt módon a figyelmeztető sztrájkban való részvételt is felvállalta.

Tisztelt Igazgató Úr!

Ön időközben a munkatársakhoz írt levelében tanácsként adta számunkra a szélsőséges megnyilvánulások elkerülését. Mi is úgy gondoljuk, hogy ezt valóban - ha lehetséges - ki kell küszöbölni.

Ebből eredően a következőket kérjük:

Ø Levelünk másolatát a társaság tulajdonosának is szíveskedjék megküldeni annak érdekében, hogy meggyőződhessen arról, hogy a február 26-i tárgyaláson mi tényleg és a dolgozói követeléseket tolmácsoltuk Önök felé, melyet a támogatottság – véleményünk szerint – újólag igazol.

Ø Egyeztető eljárást folytassunk le a munkavállalók által kialakított álláspontról, amely szerint, ha az 1999. április 1-jével végrehajtásra kerülne a 12 %-os bérfejlesztés, lezárhatóvá válna a vitás kérdések nagy része.

Továbbá a nyugdíjpénztár ügyében azt, hogy május 5-ig történt megvizsgálásával az ügynek egyeztetett közös döntés írásba foglalásával zárjuk le a kérdést.

Korrekt magatartásunkat azzal is szeretnénk bizonyítani, hogy ha az előzőekben felvetetteket március 10-ig sikerül rendezni, akkor nem kezdjük meg az előkészületi munkákat az esetleges figyelmeztető sztrájkkal kapcsolatos tennivalókról, illetve az egyeztetési folyamatra előírt határidőt nem jelen levelünk átadásától számított időponttól kívánjuk érvényesíteni.

Szeretnénk arról biztosítani, hogy mindenképpen arra törekszünk, hogy a felmerülő gondokat, problémákat tárgyalásos úton sikerüljön rendezni.

Kérjük fogadja el, hogy felelősséggel hoztuk meg döntésünket és nem az Ön személye, illetve a társaság ellen irányulnak lépéseink, hanem ezt jövedelmi viszonyaink diktálják számunkra.

Közöljük továbbá, hogy az egyeztetési tárgyalásra a munkavállalói oldal részéről

Dezső Miklós SZB titkárt,

…………………… a Vasasszövetség munkatársát,

Péter Albert SZB tagot

jelöltük ki.

Budapest, 1999. március 2.

Üdvözlettel:

Dezső Miklós

szakszervezeti titkár

4. sz. melléklet

ALÁÍRÓÍV

Aláírásommal megerősítem és támogatom, hogy az 1999. február 26-i tárgyaláson elhangzottaknak megfelelően a Szakszervezeti Bizottság tovább folytassa a tárgyalást, illetve kezdeményezzen egyeztetést, hogy április 1-től 12 %-os alapbérnövelés valósuljon meg a Kft.-nél.

Amennyiben ez nem vezet eredményre, részt veszek az egyeztetés időszakában törvényesen megtartható két órás figyelmeztető sztrájkban és egyúttal tudomásul veszem azt, hogy erre az időre díjazás nem illet meg.

Budapest, 1999. március 2.

NÉV	ALÁÍRÁS

5. sz. melléklet

Tájékoztatók

a) változat (felsőbb szakszervezeti szerv felé)

A ……………………. társaságnál működő szakszervezet, illetve a megalakult sztrájkbizottság nevében tájékoztatom ………. (pl. vasas) szakszervezeti szövetség ágazati sztrájkbizottságának vezetését, hogy társaságunk az alábbi kérdésekben indított egyeztető eljárást:

(vitás kérdések leírása)

…………………….…………………….…………………….

…………………….…………………….…………………….,

amely keretében …..…. ……… ……-én ….. és …….. óra között figyelmeztető sztrájk megtartását határoztuk el.

b) változat

A ……………………. társaságnál működő szakszervezet, illetve a megalakult sztrájkbizottság nevében tájékoztatom ………. kerület (város, stb.) rendőrkapitányság vezetését, hogy az alábbi

kérdésekben indított tárgyalásokkal összefüggésben ……..… ………. …….-án …… és …… óra között figyelmeztető sztrájk megtartására történt döntés a munkavállalók, illetve a szervezők részéről.

……………., ……. év …………. hónap …… nap

……………………….. ………………………..

a sztrájkbizottság elnöke SZB titkár

6. sz. melléklet

…………….. Kft./Rt.

………………. ügyvezető igazgató úr részére

Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr!

A társaságunknál megalakult sztrájkbizottság tagjai közül a sztrájk ideje alatt folytatott egyeztető tárgyalásra az alábbi személyek kaptak felhatalmazást arra, hogy az Önnel és képviselőivel a vitás kérdéseket rendezzék:

………………………, a sztrájkbizottság elnöke (célszerű szakszervezeti kezdeményezés esetén a titkár megválasztása erre a posztra),

………………………, a bizottság tagja )aki lehet „külső” személy is, pl. felsőbb szakszervezet szakmai munkatársa, esetleg vezetője,

………………………, a bizottság tagja.

a) változat

Az egyeztető bizottságba a megválasztott munkavállalói képviselők felhatalmazást kaptak továbbá arra, hogy megkötöttség nélkül tárgyaljanak, illetve joguk van a tárgyaláson önállóan dönteni a vitatott kérdések tekintetében.

b) változat

Az egyeztető bizottságba megválasztott munkavállalói képviselők felhatalmazást kaptak arra, hogy a tárgyalásokon a követelésekben csak egy meghatározott szintig léphetnek vissza, ezen szint alá történő munkáltatói ajánlat esetén ennek elfogadásáról a sztrájkolók (vagy a sztrájkbizottság) jogosultak dönteni, ezért a tárgyalás felfüggesztését indítványozzák az erről döntő szavazás lefolytatásának idejére.

…………………, ……...év ……….. hónap …… nap

……………………….. ………………………..

sztrájkbizottság nevében SZB nevében

7. sz. melléklet

…………….. Kft./Rt.

………………. ügyvezető igazgató úr részére

Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr!

Tekintettel a társaság szervezeti felépítésére, továbbá az eddig tárgyalások alkalmával előforduló ilyen esetekre, kérjük, hogy az egyeztető tárgyalásra kijelölt munkáltatót képviselő személyek megfelelő felhatalmazást mutassanak be, vagy ilyen értelmű nyilatkozat megtételével igazolják, hogy jogosultak az egyeztető tárgyaláson a vitatott kérdésekről megállapodni.

…………………, ……. év ……….. hónap …… nap

……………………..

a tárgyalódelegáció munkavállalóinak szóvivője

Megjegyzések:

Ø Előfordult, hogy a Kft./Rt. részéről tárgyaló és a munkáltatói oldalt képviselő felek olyan választ adtak, hogy az Igazgatóság dönt ebben a kérdésben és nem tudnak garanciát adni arra, hogy a tárgyaláson történt megállapodást jóvá is hagyják. Szélsőséges példa, de így értelmetlenné válhat a velük történt megegyezés.

Ø Olyan változat is szükségessé válhat, amelyben a tulajdonos általi felhatalmazás bemutatása ad csak garanciát annak az ügyvezető igazgatói magatartásnak a kérdésére, mely szerint „nem dönthetek a tulajdonos hozzájárulása nélkül” mondat hangzik el.

Ø Több példa is felsorolható, mely igazolja azon korábbi állításomat, hogy általános mintákat, recepteket nem lehet adni.

8. sz. melléklet

Megállapodás

amely létrejött ……….. ..…. ……… ………-án a ……………………. munkáltató képviselői, illetve a társaság munkavállalói nevében eljáró sztrájkbizottság között az alábbiakban:

1. A felek megállapodnak abban, hogy a bérkövetelésben felmerült vitatott kérdést lezárják és ennek értelmében a társaságnál ………….-i időponttól – általánosan és az eddigieken túlmenően - ……. %-os alapbérfejlesztés valósul meg.

2. A KSZ módosító javaslatai tekintetében elfogadást nyert jóléti keretösszeg megemelése …………. Ft-ra.

3. A megállapodás 1-2. pontjai alapján a sztrájkbizottság gondoskodik a sztrájk befejezésének kihirdetéséről, intézkedik a munkavállalók felé a munkafelvétel, illetve a munkabeszüntetés megszüntetése ügyében.

4. A munkáltató vállalja, hogy nem érvényesíti a két órás figyelmeztető sztrájkban résztvevők felé az erre az időre eső munkabér levonását.

A fentieket, mint közösen elfogadott és kötelező érvényű és erővel bíró megegyezést a felek kölcsönösen betartják, illetve betartatják.

……………., ..….. …………. hónap …… nap

……………………….. ………………………..

a munkáltató képviselői a sztrájkbizottság, illetve az

egyeztető delegáció munkavállalói képviselői

[1] Felhívjuk a figyelmet, bár a gyakorlat során a sztrájk jogszerűségének, vagy jogellenességének megállapítását általában a munkáltatói oldal kéri, a törvény 5. §-a értelmében a lehetőség a szakszervezet számára is adott, hogy előzetes „normakontrollt” kérjen egy indítandó sztrájk jogszerűségének megállapítása érdekében. („Jogi érdeke” fűződik ahhoz, nehogy törvénytelennek nyilvánítsák!)

(A BH 1991. évi 255. számú döntése szerint a sztrájk jogszerűségét, illetve jogellenességét kizárólag az 1989. évi VII. törvény 3. §-a alapján lehet elbírálni.)

[2] Fontos, hogy a sztrájkban – így a szolidaritási sztrájkban – való részvétel önkéntes, arra való kényszerítés tilos és jogellenes (Tv. 1. § (2) bekezdés). Ez azt jelenti, hogy ha a szakszervezeti tagok, munkavállalók többsége csatlakozik is a szolidaritási (jellegében figyelmeztető) sztrájkhoz, lehetnek olyanok, akik ezt nem vállalják, ezért rájuk presszió nem gyakorolható. A kisebbségnek viszont akkor is joga van sztrájkolni, ha a többség ezt elleni.

[3] Az elmúlt évek során ismereteink szerint vasas területen egy alkalommal indult kezdeményezés ilyen formában sztrájk megtartására és ehhez csatlakozva a szakszervezet vette át a kezdeményezést, a szervezést.

[4] Az egyeztető bizottságba - akár szakszervezeti oldalról is - delegálható olyan személy is, aki nem munkavállalója az adott munkáltatónak, így lehetőség van arra, hogy a Vasas Szakszervezeti Szövetségtől, vagy más szervezettől szakértői munkában jártas egyének segítsék a tárgyalás eredményességét.

[5] Az Mt. 195 §-ában, illetve a 196-198 §-aiban foglaltak alapján a közvetítő közösen elfogadott személye, valamint a döntőbíró döntése - a kollektív szerződés erejű megállapodás tekintetében – nagymértékben hozzájárulhat a konfliktus mielőbbi feloldásához, a mindkét fél számára vállalható megoldáshoz.

[7] A 3. § (2) bekezdése az 1995. évi CXXV. törvény 86. §-ának megfelelően módosított szöveg.

[8] A 7. § (2) bekezdését az 1994. évi LIII. törvény 308. §-a hatályon kívül helyezte.

TARTALOMJEGYZÉK

I.

II.

III.

IV.

A sztrájk szervezése

Dezső Miklós

Dezső Miklós

ALÁÍRÓÍV

NÉV