A Munka törvénykönyvének (Mt. 97. § (4) és (5) bekezdése (vagy a munkahelyi kollektív szerződések eltérő szabályozása) az irányadó arra, hogy a munkaidő beosztást mennyivel előbb kell közölni a munkavállalókkal, illetve ha a munkáltató gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, hogyan - mennyi időn belül lehet azt módosítani?

„97. § (4) A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.

(5) A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja.”

Ezen szabályok érvényesek arra az esetre is, ha a munkáltató a törvény által engedélyezett négy nappal előbb jelzi, hogy a beosztás szerinti munkanap helyett pihenőnapot ad ki, pl. szombatra munkanap volt tervezve, de ezt pihenőnapra módosítja.

Amennyiben erre a módosításra a négy napos határidő betartásával kerül sor, abban az esetben, amikor az elrendelt (pl. szombati napon) a munkavégzés elmarad, akkor ez a nap pihenőnap lesz és nem jár érte díjazás.

Amennyiben erre a módosításra a négy napos határidőn belül (pl. két nappal előbb módosítja) kerül sor, abban az esetben, amikor az elrendelt (pl. szombati napon) a munkavégzés elmarad, akkor ezt a napot állásidővel kell díjazni, mivel a munkavállaló a munkavégzésre rendelkezésre állt, de a munkáltató működésében felmerült ok miatt - ez nem valósulhatott meg.

Ugyanezt az állásidő vagy rendkívüli munkavégzés díjazási szabályt kell alkalmazni akkor is, ha kollektív szerződésben foglalt szabályok alapján: pl. két nappal előbb lehetősége van a munkáltatónak a kihirdetett munkarend módosítására, de azt csak egy nappal előbb teszi meg, ha visszavonja a munkanapot, akkor állásidőt, ha beosztástól eltérő munkarendet rendelt el, akkor rendkívüli munkavégzéssel kell díjazni a napot.

A munkaidőkeret időtartama alatt keletkezett rendkívüli munkavégzés díjazásáról és/vagy a szabadidőben történő kiadásáról az Mt. 146. §-a rendelkezik.

Ennek díjazása, illetve a szabadidő kiadása - a jogszabály, illetve a kollektív szerződés adta keretek között történik meg, illetve annak hiányában a munkáltató és a munkavállaló közötti egyeztetés kérdése.

A szabadidő kiadásával már a következő hetek munkaidő-beosztásának tervezésekor lehet/kell számolni.

Amikor sok a munka nem tudja a munkáltató kiadni, ha kevesebb, akkor biztosan kiadja a munkavállaló által kért időpontban is. Gazdasági okokból nem mindig lehet a szabadidőt minden esetben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni a munka ütemezése miatt, de ha mód van rá, ebben egyeztetni kell. Figyelembe kell vennie a munkáltatónak a munkavállaló kívánságát is, mivel Ő is figyelembe vette a munkáltató érdekeit, többletmunkát végzett akkor, amikor az szükségessé vált.

Amennyiben a szükséges mértékű szabadidő nem kerül kiadásra, a hétköznapi többletmunkát 50 % pótlékkal, a pihenőnapi rendkívüli munkavégzést 100 % pótlékkal kell díjazni.

További vonatkozó szabályok a Munka törvénykönyvéből:

„143. § (1) A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár

a) a munkaidő–beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben,

b) a munkaidőkereten vagy

c) az elszámolási időszakon felül

végzett munka esetén.

(2) A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár.

(3) A munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít.

(4) Munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén a munkavállalót a (3) bekezdés szerinti bérpótlék illeti meg.

(5) A szabadidőt vagy a (3) bekezdés szerinti heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban, egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén legkésőbb a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végéig kell kiadni. Ettől eltérően munkaidőkereten felül végzett munka esetén a szabadidőt legkésőbb a következő munkaidőkeret végéig kell kiadni.

(6) A felek megállapodása alapján a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december harmincegyedik napjáig kell kiadni.”

„146. § (1) A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) - az elháríthatatlan külső okot kivéve - alapbér illeti meg.”

2013. február 20.                                                          Válaszolt: Tarsoly Imréné szakértő